1. A pszichológusok nem reagálnak, csak hallgatnak.

Ez egy régi sztereotípiából fakad, és ma már egyáltalán nem igaz. A pszichológusok aktívak, reagálnak, kérdeznek, visszatükröznek. Ha épp hallgat, az is a jelenlét és figyelem része, de néhány kivételtől eltekintve tevékenyen vagyunk jelen a közös munkában.

2. A pszichológus állandóan elemez.

Nem. A pszichológus nem analizál folyamatosan, inkább figyelmesen jelen van a kapcsolatban. Saját érzéseinket, megéléseinket, sőt intuícióinkat is használjuk a közös munka során.

3. A pszichológus a "vesémbe lát".

Nem arról van szó, hogy „átlát” valakin. A pszichológus nem gondolatolvasó, és nem célunk, hogy uraljuk a helyzetet. A figyelem arra irányul, hogy együtt megértsük, mi zajlik a kliensben. Ez egy partnerség és nem alá-fölérendeltségi viszony, számomra ez az egyik legfontosabb alapelv.

4. A pszichológus csak tudományos keretben gondolkodik.

A pszichológia tudomány, de nem zárja ki, hogy más világnézetekben is otthonosan mozogjon egy szakember. A lényeg, hogy a közös munka tiszta keretek között, szakmai alapokon történjen, de nem csak elméleteken alapul, hanem érzéseken is.

5. Az a cél, hogy mindent pozitívan lássunk.

A fejlődéshez épp az kell, hogy a nehézségekről is lehessen beszélni. Nem a pozitív gondolkodás erőltetése a cél, hanem az elfogadó kapcsolat a valósággal. Ha valamin nem lehet változtatni, azon szoktunk dolgozni, hogy reálisan lássuk a helyzetet és el tudjuk fogadni azt.

6. A pszichológusom majd megmondja, mit csináljak.

Pszichológusként nem adunk direkt tanácsot és kész válaszokat, de segítünk más szemszögből látni a helyzetet, új felismerésekhez jutni, és így a döntéseket tudatosabban meghozni.

7. A pszichológus által használt módszerek a legfontosabbak.

A tapasztalataim is alátámasztják, amit egy kutatás is megfogalmaz*, hogy az egyik legerősebb hatást az empatikus, hiteles és elfogadáson alapuló kapcsolat adja (kb. 30%), míg a módszer kb. 15%-ban határozza meg a sikeres együttműködést. Hasonló mértékben számítanak a kliens elvárásai (kb. 15 %) és az életkörülményei szintén nagyon sokat nyomnak a latban (kb. 40%). Persze ez egy nagyon nehezen mérhető és ezáltal nehezen kutatható terület, mert sok a szubjektív tényező, de arra következtethetünk, hogy módszer fontos, de nem minden.

8. Pszichológushoz csak a mentális betegek járnak.

A pszichológushoz járás nem csak betegségekről szól. Sokan keresnek támogatást élethelyzeti elakadások, döntési nehézségek vagy önismereti igény miatt. Teljesen rendben van segítséget kérni akkor is, ha "csak" szeretnénk jobban érteni magunkat. Elválasztható egymástól az egészségügyi ellátás és az egészségesen funkcionáló emberekkel való tanácsadás.

9. A vége úgyis a szüleim a hibáztatása lesz.

A cél soha nem hibáztatás, hanem megértés. Hogy tisztábban lássuk, milyen minták hatnak ránk, és mit kezdhetünk ezekkel a jelenben anélkül, hogy a felelősséget teljes mértékben másra hárítanánk.

10. Évekig kell járni ahhoz, hogy eredménye legyen.

Nem feltétlenül. A közös munka lehet rövidebb (akár 10 alkalom), vagy hosszabb, az adott élethelyzettől, problémától függően. Van olyan élethelyzet, amin már 5 alkalom is sokat segíthet. A tanácsadás hossza általában közös döntésen alapul.

A tévhitek tisztázása talán közelebb visz ahhoz is, hogy bátrabban kérjünk segítséget. Ha úgy érzi, eljött az ideje, hogy saját kérdéseivel mélyebben foglalkozzon, szívesen segítek.

* Hivatkozott kutatás:

Michael, Lambert & Barley, Dean. (2001). Research Summary of the Therapeutic Relationship and Psychotherapy Outcome. Psychotherapy: Theory, Research, Practice, Training. 38. 357-361.