Nem azt, hogy különösen kiemelve foglalkozunk a szexuális orientációval vagy nemi identitással, hanem azt, hogy olyan módon vagyunk jelen, amely tudatában van a társadalmi struktúrák hatásainak, és nem erősíti tovább azokat. Például nem feltételezzük automatikusan, ki milyen nemű partnerrel él együtt. Nem a saját előfeltevéseinket keressük vissza a kliens életében, hanem azt figyeljük, hogy ő hol tart, hogyan határozza meg önmagát (ha egyáltalán szeretné), miben bizonytalan, vagy mi ad számára megnyugvást.

Nem. Egy jó pszichológus nem értékel, nem próbálja megváltoztatni senki világnézetét. A cél, hogy megértse, milyen hatással van mindez a kliens életére, döntéseire, kapcsolataira. A kölcsönös tisztelet alapvető a segítő kapcsolatban.

Nincsenek ciki érzések vagy rossz kérdések. A pszichológushoz pont azért lehet fordulni, hogy a szégyennel, bizonytalansággal is lehessen dolgozni. A szakember ítélkezés nélkül figyel, kísér és támogat.

Nem kell semmit „bizonyítani” vagy „kijelenteni”. A pszichológiai munka egyik értéke, hogy megengedhetjük magunknak a keresést és a kérdéseket is.

Egy jó pszichológus nem személyes sértésként kezeli, ha valaki bizonytalanul, nem tökéletesen fogalmaz. Nem az ítélkezés a dolga, hanem hogy segítsen megérteni, mi van a szavak mögött. Az üléseken lehet kérdezni, keresgélni, ügyetlenkedni is. A pszichológus feladata nem az, hogy saját (esetleg feldolgozatlan) érzékenységei szerint ítéljen, hanem hogy emberként legyen jelen, kíváncsian és nyitottan. A nehezebb, kényesebb témákban is érdemes bátran megszólalni, ezek gyakran hoznak igazán mély és fontos felismeréseket.

Nem. A pszichológiai munka célját mindig a kliens határozza meg. A coming out egyéni döntés, és nem célként, hanem legfeljebb témaként jelenhet meg, ha a kliens hozza. A segítő nem sürget, nem irányít, hanem abban támogat, amire épp szükség van.

Nem feltétlenül. A szexuális orientáció vagy nemi identitás sok esetben egyáltalán nem központi téma. Ha a kliens például munkahelyi stresszről, kapcsolati nehézségről vagy gyászról szeretne beszélni, akkor ez kerül fókuszba. A szexuális identitás önmagában nem határozza meg a pszichológiai munka tartalmát. Természetesen, ha ez a téma mégis központi kérdéssé válik, annak is helye van.

A „tolerancia” szó gyakran rejt magában egyfajta fölérendelt leereszkedést: „elviselem, hogy olyan vagy, amilyen”. Holott az identitás nem zavaró körülmény, amit másoknak el kell tűrni. Az identitás nem olyan dolog, amit másoknak jóvá kellene hagyniuk. Az emberi méltóság nem engedélykérdés. A tolerancia kifejezés ezzel szemben sugall egy kis leereszkedő attitűdöt, aminek sincs helye a segítő kapcsolatban.

Sokan nem érzik, hogy az identitásuk egyfajta zászló lenne, amit mindig a világ felé kellene lobogtatniuk. És ez is teljesen rendben van. A „közösség” nem csak azokat jelenti, akik hangosak. A hétköznapi, békés életvitel is értékes cél, ugyanúgy, mint a láthatóságért való kiállás. Mindkettő érvényes és személyes döntés.

A kisebbségi lét tapasztalata sok esetben érzékenyebbé, árnyaltabbá, empatikusabbá tesz. Közösségi élményeket, új értékrendet, szabadságélményt is hozhat. Nem mindig, nem mindenkinek, de bőven vannak ilyen példák is.

Nem kell mindenképpen valamilyen politikai jellegű „karakternek” lenni. Lehet valaki visszahúzódó, spirituális, konzervatív és közben meleg, biszexuális vagy transz egyszerre. Az identitás nem zárja ki a hitet, a hagyományokat vagy az átlagosságra való igényt az élet más területein. 

Nem kell coming outolni a világnak ahhoz, hogy érvényesnek érezd magad. Nem kell, hogy a szexualitásod legyen az első dolog, amit másokban felismersz vagy megosztasz. Ez nem minden esetben rejtőzködést jelent, lehet az intimitás joga is.  

A segítői kapcsolatban természetesen nem kell attól tartani, hogy bántó szóhasználatnak lesz kitéve a segítséget kérő. De fontos azt is belátni, hogy a hétkönapokban idegenekkel vagy ismerősökkel folytatott beszélgetés során egy-egy félrecsúszott, rosszul megválasztott szó nem mindig jelenti az adott személy teljes elutasításának szándékát, nem is érdemes azonnal címkézni. Az empátia kezdete is lehet, ha nem azonnal ítélkezünk.

A szexuális irányultság nemcsak identitás kérdése, hanem érzelmek, vonzalmak, tapasztalatok, vágyak, fantáziák és viselkedések dinamikus szövedéke. Van akinek megnyugtató, ha besorolhatja magát egy bizonyos kategóriába, de vannak akik nem akarnak identitáscímkét használni, csak szeretnének önmaguk lenni. Bármelyik verzió legyen, egy jó szakember tiszteletben tartja és nem erőlteti egyik utat sem a hozzá fordulóra.

Fontosnak tartom leszögezni, hogy a tudományos konzenzus szerint senkinek sem lehet megváltoztatni a szexuális vagy nemi irányultságát, az úgynevezett konverziós terápiák kimondottan ártalmasak.* Azonban némely esetben a szexualitásunk, nemi önkifejezésünk és identitásunk egyaránt változhat az idők során és néha ez a változás félelmet vált ki. „Mit szólnak majd a barátaim, a választott családom, ha mást érzek, mint régen?” Ezek a kérdések is jogosak, és helyük van a segítő térben.