Antoine de Saint-Exupéry klasszikusához sokan kötődünk gyerekkorunkból. Felnőttként újraolvasva már teljesen másként szól hozzánk, üzeneteket hordoz arról, hogy mit jelent jelen lenni, figyelni, kötődni és elengedni. Ezekből az üzenetekből szeretnék megosztani néhányat.
„Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...”
Ez a jelenet emlékeztet arra, hogy a valódi kapcsolatok figyelmet és ismétlődést igényelnek. Hogy fontosak a szimbolikus szertartások, jelen lenni egymás mellett, akár szavak nélkül is.
A megszentelt figyelem teremti meg azt az élményt, hogy valóban látnak minket és számítunk valakinek. A segítő kapcsolat sem pusztán beszélgetés, hanem egy megtartó tér, ahol a jelenlét is gyógyító lehet.
„Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél.”
A regény kerettörténete is szimbolikus: egy felnőtt kényszerleszállást hajt végre a sivatagban, és ott találkozik a kis herceggel, egy gyermeki lénnyel, aki emlékezteti arra, mi fontos igazán. Aki kérdez, érez, és nem felejti el, hogy a dolgok lényege sokszor láthatatlan.
A találkozásuk metaforája annak, amikor a racionálisnak hitt felnőtt énünk kapcsolatba lép a régi, gyermeki szükségleteinkkel, félelmeinkkel vagy vágyainkkal. Felismerjük és elismerjük ezeket, mert talán túl hosszú ideje hagytuk figyelmen kívül.
Ez a találkozás nem mindig egyszerű, de fontos, sokszor ez a pszichológiai munka lényege, a gyógyulás kulcsa.
„Az emberek - mondta a kis herceg - gyorsvonatokon zötykölődnek, de már nem tudják, mit keresnek. Erre elkezdenek ágálni, és csak forognak körbe-körbe...”
A kis herceg karaktere egy másik bolygóról érkezett, így nem próbál alkalmazkodni a társadalmi elvárásokhoz, nem veszi át a hallgatólagos szabályokat. Egyszerűen csak kérdez, jelen van, és meglepő következtetésekre jut.
Ez a fajta attitűd pszichológiai értelemben nem naivitás, hanem egyfajta letisztult kíváncsiság. A változás gyakran akkor indul el, amikor megengedjük magunknak, hogy ne tudjuk előre a válaszokat, hanem előítéletek nélkül nézünk rá valamire. Ha megengedjük a dolgoknak, hogy azok legyenek, amik. Ez a tanácsadás során is gyakran fontos működésmód.
„Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni.”
A könyv egyik legismertebb szimbóluma a rajz, amit a felnőttek kalapnak néznek, valójában egy elefántot lenyelt óriáskígyó. Ez a jelenet finoman mutatja meg, hogy mennyire nem látjuk mindig egymást és hogy mekkora jelentősége van annak, ha valaki igazán figyelni kezd ránk.
A pszichológiai folyamat lényege gyakran éppen az, hogy új nézőpontból próbáljunk meg tekinteni a régi történeteinkre, önmagunkra.
"Szó, ami szó - gondolta útközben -, a fölnőttek nagyon-nagyon furcsák."
A kis herceg utazása során olyan figurákkal találkozik, akik túlzásokba merevedve élnek: az üzletember, aki csillagokat számol, a király, aki mindenben uralkodni akar, vagy az iszákos, aki a szégyen örök körforgásában rekedt.
Ezek mind olyan vesztes életstratégiák, amelyekben könnyen ráismerhetünk magunkra, vagy a környezetünkben élőkre. Ezek a felnőtt világ téves működésmódjai, amelyek elzárhatnak a szabadságtól, a kapcsolódástól vagy a gyermeki kíváncsiságtól és örömöktől.
„Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
Gyakran nehéz emlékezni rá, hogy miért fontos egy kapcsolat, még ha sok a nehézség is benne. A kis herceg rádöbben, hogy az ő rózsáját az teszi egyedivé, hogy gondozta és időt fordított rá.
Nem attól lesz valami a miénk, hogy birtokoljuk, hanem attól, hogy törődünk vele. Ez a különbség az üzletember „tulajdonolt” csillagai és a kis herceg virágának szeretetteljes gondozása között.
A tanácsadás során is sokszor felmerül, hogyan kötődünk valakihez, miként lehet jobban látni a saját szerepünket a kapcsolati dinamikában? Hogyan lehet úgy szeretni, hogy nem akarunk birtokolni?
„Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...”
A könyv egyik legszebb üzenete, hogy átutazók vagyunk egymás világában, minden kapcsolat egyszer véget ér fizikai szinten, de attól még nem múlnak el nyom nélkül. Vannak emberek, akik csak egy ideig vannak jelen az életünkben, mielőtt „visszatérnek saját bolygójukra”, de a hatásuk maradandó.
Ugyanez igaz lehet egy segítő kapcsolatra is, átmeneti, közösen töltött idő, ami után másképp távozunk, mint ahogy elindultunk.
Fontosnak tartom emberi és szakmai szinten is a kis herceg történetének üzeneteit, ezért is került a logómba egy részlet belőle: a jelenet, amikor a kis herceg és a róka együtt ülnek a búzamező szélén.
Ez a kép számomra a kapcsolódást jelképezi, azt a fajta jelenlétet, amit a pszichológiai munkában próbálok létrehozni és megtartani a hozzám fordulókkal.
Idézetek:
Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg (Rónay György fordítása)
A CBT segítségével felismerheted és módosíthatod a zavaró gondolatokat és érzéseket, a gyakorlati, mindennapi életben alkalmazható technikák révén.
A bejegyzés a biztonságos tér jelentéséről szól, különösen azok számára, akik a többségtől eltérő identitással élnek.
Mi jellemzi a gyászfolyamatot? Mi nehezíti a feldolgozást, mi az, ami támaszt jelenthet és mikor érdemes szakemberhez fordulni?
