A magány nem csak társas jelenség

A magányt legtöbbször társas jelenségként értelmezzük, azaz valaki akkor magányos, ha nincsenek barátai vagy mélyebb emberi kapcsolatai. Ugyanakkor létezik egzisztenciális magány is: az a mély, szubjektív élmény, amikor úgy érezzük, hogy gondolatainkat, érzéseinket senki nem érti igazán, és a „belső világunkhoz” senki sem fér hozzá.¹ A témában végeztem az egyik szakdolgozati kutatásomat is, amelynek során kimondottan ezt, az úgynevezett egzisztenciális magány élményét vizsgáltam.

Mi köze mindennek a közösségi médiához?

Bár a közösségi média elsődleges célja a kapcsolódás, paradox módon éppen ez az, ami a magány érzését fokozhatja. Egy kutatás szerint az emberek jelentős része nem aktív kommunikációra használja a platformokat, hanem mások életének passzív követésére, aminek negatív következményei lehetnek a szubjektív jóllétükre nézve, mert ez könnyen vezethet önértékelési problémákhoz és a másokkal való negatív irányú összehasonlításokhoz, irigységhez. Nem meglepő, hiszen az online világban leginkább ismerőseink sikereit és boldog pillanatait látjuk.²

Korábbi vizsgálatok tanulságai

Számos kutatás foglalkozott az elmúlt években a közösségi média és a magány kapcsolatával, és az eredmények gyakran árnyaltak. Egy tanulmány például arra jutott, hogy a helyzeti magány növeli a Facebook-használatot, főleg nőknél, míg a tartós, személyiségszintű magány inkább csökkenti azt.³ Egy korábbi kutatás szerint a magányosabb emberek gyakrabban keresnek kapcsolatokat az online térben, de nem feltétlenül kötődnek érzelmileg ezekhez a platformokhoz.⁴

A rendszeres posztolás csökkentheti a magányérzetet, mivel növeli a kapcsolódás élményét⁵, ugyanakkor más eredmények ezzel ellenkezőleg épp a Facebook-függőség magányosságot növelő szerepére mutatnak rá, mivel ezek az egyének elszigeteltebbé válhatnak.⁶

A különböző platformok hatása is eltérő lehet. Egy tanulmány szerint a képalapú felületek, például az Instagram vagy a Snapchat, akár csökkenthetik is a magányt, valószínűleg az audiovizuális élmény közvetlensége miatt, mert az agyunk olyan információt kap, mintha a barát ténylegesen jelen lenne velünk.⁷ Ugyanakkor, ha valaki nem interakcióra, hanem inkább önmaga megmutatására használja ezeket, az inkább fokozhatja az elszigeteltség érzését.⁸ Azonban egy korábbi kutatás szerint pozitív hozadéka is van a magunkról való posztolásnak. Az énmegjelenítésből fakadó érzések annyira erősek lehetnek, hogy akár a saját profilunk megtekintése is alkalmas lehet az önbecsülésünk növelésére.⁹

A „kimaradok valamiből” érzése

A közösségi média gyakran kiváltja a FoMO-t (fear of missing out), vagyis azt az érzést, hogy lemaradunk valami fontosról. Ez a jelenség különösen jellemző a fiatalabb generációkra, és összefüggést mutat a szorongással, az úgynevezett-közösségimédia kimerültséggel.^{10 11} A magas FoMO szint együtt járhat az alacsony önértékeléssel és fokozott magányérzettel, különösen intenzív közösségimédia-használat mellett.¹²

A pandémia alatt a FoMO és a magány kapcsolata még erősebben jelent meg, a két tényező párhuzamosan erősítette egymást, és fokozott szorongáshoz vezetett.¹³ 

Egzisztenciális magány és közösségi média

Az egzisztenciális elszigeteltség és a közösségi média kapcsolatát vizsgáló kutatások még újak, de egyre több adat áll rendelkezésre. A pandémia idején az aktív közösségimédia-használat csökkenthette az egzisztenciális elszigeteltség érzését, ugyanakkor növelhette az érzelmi magányt.¹⁴ Sokan próbálták csökkenteni az elszigeteltséget az online térben megvalósuló törődésen, együttérzésen és kommunikáción keresztül, például gondoskodó posztokkal vagy közös online aktivitásokkal.¹⁵

Van kiút?

A jó hír, hogy nem a közösségi média maga az ok, sokkal inkább a használat módja számít. Több kutatás is arra utal, hogy rövidebb szünetek, vagy az aktív, értelmes kapcsolatok ápolása az online térben segíthetnek. Akár már egy hét szünet is javíthatja a közérzetet, és csökkentheti a depressziót és a szorongást.¹⁶

Tudatos jelenlét, önreflexió és valódi kapcsolódás: ezek lehetnek a kulcsok ahhoz, hogy ne csak jelen legyünk az online világban, hanem kapcsolódni is tudjunk, másokhoz és önmagunkhoz is. Az ilyen jellegű témák, például a digitális tér hatása az önértékelésünkre és a kapcsolódásainkra,  a pszichológiai konzultáció során is előkerülhetnek, ha valaki szeretne mélyebben foglalkozni velük.

Felhasznált irodalom

1. Yalom, I. D. (2017). Egzisztenciális pszichoterápia. Budapest, Park Könyvkiadó.
2. Verduyn, P., Ybarra, O., Résibois, M., Jonides, J. & Kross, E. (2017). Do Social Network Sites Enhance or Undermine Subjective Well–Being? A Critical Review. Social Issues and Policy Review, 11, 274–302.
3. Reissmann, A., Hauser, J., Stollberg, E., Kaunzinger, I. & W. Lange. K. (2018). The role of loneliness in emerging adults’ everyday use of facebook – An experience sampling approach. Computers in Human Behavior, 88, 47–60.
4. Clayton, R.B., Osborne, R.E., Miller, B.K. & Oberle, C.D. (2013). Loneliness, anxiousness, and substance use as predictors of Facebook use. Computers in Human Behavior, 29, 687–693.
5. Deters, F.G. & Mehl, M.R. (2013). Does posting Facebook status updates increase or decrease loneliness? An online social networking experiment. Social Psychological and Personality Science, 4(5) , 579–586
6. Satici, S. A. (2019). Facebook Addiction and Subjective Well–Being: a Study of the Mediating Role of Shyness and Loneliness. International Journal of Mental Health and Addiction, 17, 41–55.
7. Pittmann, M. & Reich, B. (2016). Social media and loneliness: why an Instagram picture may be worth more than a thousand Twitter words. Computers in Human Behavior, 62, 155–167.
8. Yang, C. (2016). Instagram Use, Loneliness, and Social Comparison Orientation: Interact and Browse on Social Media, But Don't Compare. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 19(12), 703–708.
9. Gonzales, A. & Hancock, J. (2010). Mirror, Mirror on My Facebook Wall: Effects of Exposure to Facebook on Self–Esteem. Cyberpsychology, behavior and social networking, 14, 79–83.
10. Przybylski, A. K., Murayama, K., DeHaan, C. R. & Gladwell, V. (2013). Motivational, emotional, and behavioral correlates of fear of missing out. Computers in Human Behavior, 29(4), 1841–1848.
11. Świątek, A. H., Szcześniak, M. & Bielecka, G. (2021). Trait Anxiety and Social Media Fatigue: Fear of Missing Out as a Mediator. Psychology research and behavior management, 14, 1499–1507.
12. Barry, C. T. & Wong, M. Y. (2020). Fear of missing out (FoMO). A generational phenomenon or an individual difference? Journal of Social and Personal Relationships, 37(12), 2952–2966.
13. Turner, H. (2022). The effects of the COVID–19 pandemic on the fear of missing out, anxiety, and loneliness. Honors Theses.
14. Helm, P. J. et al. (2022). Divergent effects of social media use on meaning in life..., Journal of Social and Personal Relationships, 39(6), 1768–1793.
15. Gultom A.F., Munir M., Wadu, L. B. & Saputra, M. (2022). Pandemic And Existential Isolation: A Philosophical Interpretation. Journal of Positive School Psychology, 6(6), 8983–8988.
16. Lambert, J., Barnstable, G., Minter, E., Cooper, J. & McEwan, D. (2022). Taking a One–Week Break from Social Media Improves Well–Being, Depression, and Anxiety: A Randomized Controlled Trial. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 25(5), 287–293.