Mindennapi tevékenységeink jelentős részét az online térben végezzük, emberi kapcsolatainkat is nagy mértékben bonyolítjuk ezeken a felületeken. A világ értelmezésének változatos minőségű és jellegű lehetőségeit kínálják a közösségi média platformok, az online környezet napjainkban fontos szerepet tölt be identitásunk alakulásában is, ¹ ezáltal alapvető egzisztenciális szorongásainkkal is megkerülhetetlenül kölcsönhatásba kerül.

A halálszorongás és a közösségi média

Yalom szerint minden egzisztenciális szorongásunk alapja a halálszorongás, ami alapvetően abból fakad, hogy az ember az egyedüli lény, aki tisztában van saját létének végességével.² Természetesen ennek hatásai a közösségimédia-használatban is megjelennek akár tudatos módon, akár észrevétlenül, például nyílt szorongás, vagy tagadás formájában. 

Egy kutatás szerint³ pozitív kapcsolat van a halálszorongás és a Facebook-használat gyakorisága között, mivel a Facebook megfelelő eszközt jelent az emberek számára arra, hogy az önképüket pozitív színben tüntessék fel, társadalmi elismerést vívhassanak ki. ³ Ez a fajta önkép-építés pedig segíthet távol tartani a halandóságunkkal való szembenézést. ⁴

Egy másik tanulmány azt vizsgálta, hogy a Facebook milyen módon volt hasznos vagy káros azon egyének számára, akik akut gyászfolyamatban használták azt egy ismerősük halálát követően. ⁵ Kiderült, hogy a Facebook egyrészt hasznos gyakorlati eszköz az információterjesztéshez és kapcsolattartáshoz gyász esetén. Segíthet a társadalmi támogatás elérésében, illetve maga a platform az emlékezés olyan közegét teremtheti meg, amelyen keresztül a felhasználók feldolgozhatják, jobban megérthetik és kezelhetik gyászukat egyénileg és kollektíven egyaránt. 

Ebből a szempontból a Facebook inkább kiegészíti, semmint megkérdőjelezi a gyászfolyamat hagyományos módjait. Azonban a felület a folyamatos interakciókat serkentő természetéből adódóan érzelmi zavart is kelthet a gyászolóban az információszerzés, a másokkal való kapcsolatfelvétel és a halottakra való emlékezés terén. Az azelőtt magán vagy félig magánjellegű rítusok, megküzdési módok egyének széles körével (köztük rengeteg ismeretlennel) váltak megoszthatóvá. Ezek a megosztások nincsenek teljes mértékben a felhasználók kontrollja alatt, sokszor még adatvédelmi beállítások lehetőségeivel sem, így a gyászoló könnyen elvesztheti a kontrollt saját, alapvetően bensőséges gyászfolyamatának ellenőrzése felett.

Az egzisztenciális magány és a közösségi média

Ez a fajta egyedüllét–érzés abból fakad, hogy azt érezzük, mások nem osztják tapasztalatainkat és világnézeteinket, ezért az ezt megélők folyamatos késztetést érezhetnek, hogy olyan emberekhez, tárgyakhoz, elvekhez kapcsolódjanak, amelyek az értelem és a kapcsolódás illúziójával szolgálhatnak számukra. ¹ Erre a közösségi média megfelelő teret nyújthat.

A pandémia idején az aktív közösségi médiahasználat csökkenthette az egzisztenciális elszigeteltség érzését, ugyanakkor növelhette az érzelmi magányt. Sokan próbálták csökkenteni az elszigeteltséget a közelség új formáiban, például egy-egy gondoskodó posztban, online beszélgetésben vagy közös digitális élményben.⁶ 

Az egzisztenciális magány és a közösségi média kapcsolatával külön cikkben bővebben is foglalkozom.

Az autonómia, szabadság és a közösségi média

Az autonómia az egyik alapvető emberi pszichológiai szükséglet, az egészséges fejlődés és a jóllét fontos összetevője. ⁷ Egy kutatás megállapította, hogy a közösségi média negatív hatással lehet az autonómiára. A negatívumok egy részét a közösségi médiát használók egymásnak okozzák (például zaklatás), de több káros tényező is a közösségi média platformjainak rendszerjellemzőiből adódik. Egyre többen érzik úgy, hogy a platformok döntéseket hoznak helyettük, például algoritmusok, értesítések vagy követési javaslatok szintjén.  ⁸

Egy másik kutatásban megvizsgálták a közösségi média autonómiafejlődésre gyakorolt hatását serdülők között. A kutatásból kiderül, hogy a közösségi platformok használata előnyösen és hátrányosan is érintheti a serdülők autonómiájának fejlődését. Előnyösen, mert a közösségi média elősegíti az önirányítást, választási lehetőségek érzetét nyújtja és segíti az önérzet kialakulását. Ugyanakkor a felhasználók társadalmi normák és társas elvárások miatt néha kötelességüknek érzik a közösségi média használatát (például egy új platformhoz való csatlakozást, állandó kapcsolattartást), ami bár belülről jövő döntésnek tűnik, valójában a társak elvárásai alakítják, például amikor valaki csak azért csatlakozik egy új platformhoz, mert "mindenki ott van".

A használat a kontrollvesztés érzetét is adja, sokan számolnak be arról, hogy a közösségi média "beszippantja őket", gyakran tovább görgetnek, mint tervezték, miközben háttérbe szorul az alvás vagy a tanulás. Sokan panaszkodtak a kutatóknak azzal kapcsolatban is, hogy kihasználva és tehetetlennek érzik magukat a közösségi média használata közben, például fiókok feltörése vagy bántó tartalmakkal való találkozás esetén. Azt is megjegyezték, hogy a „figyelmeztetések” és „ajánlások” megnehezítik a használat kontrolljának megtartását, mert állandó kísértésnek vannak kitéve és a folyamatos használatra ösztönzik őket. ⁹

Az élet értelmének keresése és a közösségi média

Az élet értelmének megítélését gyakran a kimaradástól való félelem és az általános jóllét összefüggéseiben vizsgálják. "Mi van, ha épp most történik valami fontos... nélkülem?" A kimaradástól való félelem (FoMO) pontosan ezt a kérdést suttogja a fejünkben, ezzel alapvetően hajlamosít a közösségi platformok túlzott mértékű használatára. Egy tanulmányból¹⁰ kiderül, hogy a FoMO vonásszerű meglétének mértéke összefüggést mutat az élet értelmének keresési tendenciájával, online megjelenése pedig a problematikus közösségi médiahasználattal függ össze. 

Negatív összefüggést találtak az élet értelmének felismerése és a FoMO, illetve a problémás médiahasználat között. Bár ok-okozati összefüggés a vizsgálat természetéből fakadóan nem tudtak megállapítani, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a FoMO-ra való hajlam problémás platformhasználati-hajlamot válthat ki. Minél jobban hajszoljuk a kapcsolatokat, annál kevésbé találjuk meg azt, ami igazán jelentős. Mintha a görgetés maga rejtené el előlünk az értelmet. ¹⁰

Ha ezek közül bármelyik gondolat ismerősen cseng, vagy nehézséget okoz, fontos tudni, hogy ezzel nem vagyunk egyedül. 

Az egzisztenciális szorongások felismerése és megértése fontos lépés önmagunk mélyebb megismerésében, különösen a digitális korban, ahol identitásunk és kapcsolataink új formákat öltenek. A pszichológiai tanácsadás során lehetőség nyílik ezeknek a szorongásoknak a feltérképezésére, a személyes megküzdési stratégiák kialakítására, és arra, hogy megtaláljuk a számunkra hitelesebb, belsőbb irányt a közösségi elvárások hálójában. 

Felhasznált irodalom

1. Warburton, S. (Ed.) (2012). Digital identity and social media. IGI Global.
2. Yalom, I. D. (2017). Egzisztenciális pszichoterápia. Budapest, Park Könyvkiadó.
3. Warburton, S. (Ed.). (2012). Digital identity and social media. IGI Global.
4. Partouche-Sebban, J. (2016). Online interactions as a terror management mechanism: How death anxiety affects Facebook use. International Journal of Technology and Human Interaction (IJTHI), 12(4), 30-47.
5. Greenberg, J., Solomon, S., & Pyszczynski, T. (1997). Terror Management Theory of Self-Esteem and Cultural Worldviews: Empirical Assessments and Conceptual Refinements. In Advances in Experimental Social Psychology (Köt. 29, o. 61–139). Elsevier.
6. Rossetto, K. R., Lannutti, P. J., & Strauman, E. C. (2015). Death on Facebook: Examining the roles of social media communication for the bereaved. Journal of Social and Personal Relationships, 32(7), 974-994.
7. Gultom A.F., Munir M., Wadu, L. B. & Saputra, M. (2022). Pandemic And Existential Isolation: A Philosophical Interpretation. Journal of Positive School Psychology, 6(6), 8983–8988.
8. Ryan R. M., Ryan W. S., Di Domenico S. I., Deci E. L. (2019). The nature and the conditions of human autonomy and flourishing: Self-determination theory and basic psychological needs. In Ryan R. M. (Ed.), The Oxford handbook of human motivation (pp. 89–110). Oxford University Press.
9. Sahebi, S., & Formosa, P. (2022). Social media and its negative impacts on autonomy. Philosophy & Technology, 35(3), 70.
10. West, M., Rice, S. & Vella-Brodrick, D. (2023). Mid-Adolescents’ Social Media Use: Supporting and Suppressing Autonomy. Journal of Adolescent Research, 07435584231168402.
11. Elhai JD, Yang H, Montag C. Fear of missing out (FOMO): overview, theoretical underpinnings, and literature review on relations with severity of negative affectivity and problematic technology use. Braz J Psychiatry. 2021;43(2):203–9.