A klímaváltozás mint pszichológiai fenyegetés

A klímaváltozás természetéből fakadóan különleges pszichológiai kihívást jelent. Egyrészt globális, másrészt lassú és sokszor láthatatlan folyamat. Nem illeszkedik a modern nyugati kultúrák megszokott, lineráis fejlődésről, az egyéni kontroll lehetőségéről és a technológiai megoldásokba vetett hitről szóló narratíváihoz. A klímaválság rendszerszintű, hosszú távú és sokszor visszafordíthatatlan jelenség, amely ezáltal disszonanciát okoz.

Az eddig természetesnek hitt dolgok, az évszakok rendje, a kiszámítható jövő, a megszokott világ meginognak, és ez lelki szinten is hatással van ránk. Egyre többeket érint az úgynevezett klímaszorongás, ami egy krónikus félelem, nem specifikus aggodalom a környezeti pusztulástól, az általános érzés, hogy a létezés ökológiai alapjai összeomlásban vannak. Sokan érzik úgy, hogy bizonytalanná válik a jövőbe vetett hitük, és ez gyakran a halandóságtudat aktiválódásával is együtt jár. ¹ 

Ezt az élményt gyakran kíséri szorongás, szomorúság, bűntudat vagy éppen bénító fásultság. ² 

Érzelmi reakciók és pszichológiai megküzdés

Az emberek különféleképpen reagálnak az éghajlati fenyegetettségre. Vannak, akik aktívan keresnek megoldásokat, például életmódot váltanak, aktivistává válnak vagy közösségi kezdeményezésekhez csatlakoznak. Mások viszont elhárítással, tagadással vagy közönnyel próbálnak megküzdeni a fenyegetés élményével. Ez utóbbit gyakran a túlzott információterhelés és a cselekvési lehetőségek hiányának kombinációja idézi elő. ²

A klímaváltozás tudatosítása felerősítheti az emberek halandóságtudatát. Ez a felismerés hatással van az értékrendszerünkre, sokan a megszokott, biztonságot adó identitásformákba kapaszkodnak, legyen szó nemzeti, vallási vagy fogyasztói hovatartozásról, vagy megerősítik fennálló világnézetüket. ^{3 4}

Világképek és értékrendek ütközése

A kutatók szerint a klímaváltozásra adott válaszokat nagyban befolyásolja, hogy milyen világképet aktivál bennünk a fenyegetés. Ha a természetvédelem egy pozitív, identitásukhoz kapcsolódó érték vagy az önbecsülést erősíti, akkor az emberek könnyebben mozdulnak a fenntartható viselkedés irányába. ^{5 6} Ugyanakkor ha valaki materialista értékeket tart elsődlegesnek – például pénzügyi sikert és fogyasztást –, akkor kisebb eséllyel érzi magát felelősnek a bolygó állapotáért. ⁷ Léteznek azonban olyan esetek is, amikor a materialista értékrend magas erkölcsi tudatossággal párosulva növelhetik a környezettudatos magatartást. ⁸

A spirituális világnézet, különösen ha természetközpontú identitásban gyökerezik, erősebben kapcsolódik a fenntarthatósághoz, az alacsonyabb fogyasztáshoz és a közösségi értékek hangsúlyozásához. ⁹

Természetközelség és belső feszültségek

Az emberek és a természet közötti kapcsolat jelentős pszichológiai hatással bír a környezeti kihívásokra. Kutatások szerint azok, akik érzelmileg közelebb érzik magukat a természeti környezethez, nagyobb eséllyel hoznak környezettudatos döntéseket, ugyanakkor érzékenyebben is reagálnak az ökológiai veszteségekre, mint például a táj átalakulására vagy a helyi élővilág eltűnésére, ami fokozott szorongással járhat. ¹⁰ Ez a kettősség különösen jellemző lehet a természetközeli életmódot folytatókra. A természettel való mélyebb kapcsolódás tehát már nemcsak erőforrás, hanem sebezhetőség is lehet.

Kutatók úgy találták, hogy a modern világban a környezeti válságok okozta elidegenedés, szorongás és kétségbeesés a spiritualitásunk újradefiniálása mentén küzdhető le: ha az emberek megtanulják felismerni a halál és az élet kölcsönös összefüggéseit, és ennek fényében értelmezik újra az élettel kapcsolatos attitűdjeiket. ¹¹

A társadalmi környezet szerepe

Nem mindenki reagál egyformán a klímaváltozással kapcsolatos üzenetekre. Kutatások kimutatták, hogy a félelemkeltő klímatartalmak hatékonysága kultúrafüggő is. Például egy osztrák tanulmány szerint a fenyegető narratívák a nyugati individualista társadalmakban nem fokozzák, hanem csökkentik a környezetbarát viselkedést. ¹²

A közösségi média is jelentős szerepet játszik a reakciók alakulásában. Saját szakdolgozati kutatásom során, melyet a közösségi média felhasználó körében végeztem, nem mutatkozott jelentős különbség a klímaszorongás szintjében azok között, akik környezeti fenyegetésről szóló szöveget olvastak, és azok között, akik nem kaptak ilyen előfeszítést. Ezzel szemben azok, akik saját halandóságukra vonatkozó szöveggel szembesültek, magasabb ökoszorongást mutattak.

Bár a kutatásom nem volt reprezentatív, az eredmény megerősítheti, hogy a közösségi médiában gyakran megjelenő klímavészhelyzeti tartalmak deszenzitizálhatják az embereket, vagyis a gyakori negatív üzenetek elérhetik azt a pontot, ahol már nem váltanak ki érzelmi reakciót. ¹³ Ez a jelenség rávilágít arra is, hogy nemcsak az információ mennyisége, hanem annak pszichológiai formája és befogadási környezete is számít.

Hogyan tovább?

Az éghajlati válság tehát nemcsak külső valóság, hanem belső kérdéseket is felvet. Mit jelent embernek lenni egy változó ökoszisztémában? Hogyan tudjuk megőrizni mentális jóllétünket egy olyan világban, ahol az eddig biztosnak hitt struktúrák összeomlani látszanak?

A pszichológia nem kínál egyszerű megoldásokat, de segíthet jobban megérteni önmagunkat és környezetünket. A lelki alkalmazkodás kulcsa talán nem az optimizmus, hanem az értelemkeresés: képesek vagyunk-e jelentést találni a bizonytalanság közepette, és ez alapján felelős döntéseket hozni? Ezeknek a kérdéseknek a pszichológiai tanácsadásban is helye lehet.

Felhasznált irodalom

1. Pihkala, P. (2018). Eco‐Anxiety, Tragedy, and Hope: Psychological and Spiritual Dimensions of Climate Change. Zygon®, 53(2), 545–569.
2. Clayton, S. D., Manning, C. M., & Hodge, C. (2014). Beyond Storms & Droughts: The Psychological Impacts of Climate Change. American Psychological Association and ecoAmerica.
3. Kasser, T., & Sheldon, K. M. (2000). Of Wealth and Death: Materialism, Mortality Salience, and Consumption Behavior. Psychological Science, 11(4), 348–351.
4. Greenberg, J., Solomon, S., & Pyszczynski, T. (1997). Terror Management Theory of Self-Esteem and Cultural Worldviews: Empirical Assessments and Conceptual Refinements. In Advances in Experimental Social Psychology (Köt. 29, o. 61–139). Elsevier.
5. Fritsche, I., Jonas, E., Kayser, D. N., & Koranyi, N. (2010). Existential threat and compliance with pro-environmental norms. Journal of Environmental Psychology, 30(1), 67–79.
6. Vess, M., & Arndt, J. (2008). The nature of death and the death of nature: The impact of mortality salience on environmental concern. Journal of Research in Personality, 42(5), 1376–1380.
7. Steg, L., & De Groot, J. I. M. (2012). Environmental Values. In S. D. Clayton (Szerk.), The Oxford Handbook of Environmental and Conservation Psychology (1. kiad., o. 81–92). Oxford University Press.
8. Tang, Y. (Elina), & Hinsch, C. (2018). Going green to be morally clean: An examination of environmental behavior among materialistic consumers. Psychology & Marketing, 35(11), 845–862.
9. Schultz, P. W. (2002). Inclusion with Nature: The Psychology Of Human-Nature Relations. In P. Schmuck & W. P. Schultz (Szerk.), Psychology of Sustainable Development (o. 61–78). Springer US.
10. Bosone, L., & Bertoldo, R. (2022). The Greater the Contact, the Closer the Threat: The Influence of Contact with Nature on the Social Perception of Biodiversity Loss and the Effectiveness of Conservation Behaviours. Sustainability, 14(24), Article 24.
11. Macy, J., & Brown, M. Y. (1998). Coming back to life: Practices to reconnect our lives, our world. New Society Publishers.
12. Uhl, I., Klackl, J., Hansen, N., & Jonas, E. (2018). Undesirable effects of threatening climate change information: A cross-cultural study. Group Processes & Intergroup Relations, 21(3), 513–529.
13. Bloodhart, B., Swim, J. K., & Dicicco, E. (2019). “Be Worried, be VERY Worried:” Preferences for and Impacts of Negative Emotional Climate Change Communication. Frontiers in Communication, 3, 63.